2012. április 26., csütörtök

Szép napot!

Ezt az ötletet, a gyümölcsmatricát, valahol a neten láttam, és megcsináltam magamnak. Pontosabban nem magamnak, mert kedves meglepetés volt :-). Persze a befektetett idő messze nem áll arányban a meglepetés nagyságával, de ha egyszer valami elkezdi birizgálni az agyam kreatív részét, akkor ez nem számít...


 

Majom

Ahogy a gyagyabaglyokat, ezt a szerzetet is egy interneten talált fotó alapján varrtam (ezt egy fokkal könnyebb volt). Aztán most egy időre leállok a mesefigurákkal. Még csak gyerekem sincs :-).

 





Mindent bele

Elkészült a legújabb jegyzetfüzetem - na jó, csak félig saját készítés, mert magát a füzetet készen vettem, csak bevontam és dekoráltam. Újságírónak munkaeszköz a füzet, én meg szeretem, ha szép :-). Mindig olyat csinálok, amilyen az aktuális hangulatom, aztán ahogy telik - mindenfélével, mert kicsit grafomán vagyok -, úgy lesz egyre jobban még inkább az "enyém". Úgyhogy ha betelik, nincs is szívem eldobni - a fiókomban éppen 20 darabot számoltam meg az előbb... Végülis fontos dokumentumok: egy-egy fejezetei az életemnek, iinterjúkkal, ötletekkel, rajzokkal, idézetekkel. Egyszer majd jó lesz visszaolvasgatni őket. (Már ha el tudom olvasni az írásomat.:-))

       

2012. április 16., hétfő

Zöld ölelés

A győri Vaskakas bábszínház dekorációja adta az ötletet ehhez a quilthez, ott láttam ezt a spirálvonalas fakorona-ábrázolást. Egy kicsit továbbfejlesztettem: a közepébe madárfészket, a sarkokba feketerigó-párt álmodtam. A faág valójában vastag bőr - talán varrógép-szíj...? -, a bogyók piros fagyöngyök, amelyeknek a színe visszaköszön a keretezésben.


 

Welcome poppy

Régóta vonzanak a pipacsok, élőben és mindenféle "feldolgozásban" is. Ezért született ez a quilt - még tavaly nyáron -, aminek a kidolgozása nem az igazi (sőt...), mert akkor még nem tudtam, milyen merevítőt kell beletenni. Azért szeretem, mert pipacs :-)


Bagoj :-)

No comment...:-)



Léna, a gyagyabagoly

Ez egy kicsit nőiesre sikerült, mondhatnám, "romantikusan gyagya" a lelkem :-). Van rajta pici szaténrózsa, csipke, és a natúr-rózsaszín összeállítás is finomabb, mint a többi bagolyé.


Egy újabb gyagyabagoly

Úgy megtetszett a gyagyabagoly, amit az interneten találtam, hogy gondoltam, tesztelem, mennyivel könnyíti meg a munkát, ha rutinból, többet varrok egyszerre valamiből. Eddig ilyen nem nagyon volt, többnyire egyszerre csak egyet varrtam, sőt, úgy általában csak egyet varrtam mindenből. Most először egyszerre készült a három pár láb, a három pár szem és a többi, egy lépésben szabtam, vasaltam, meg amit kell. Ahogy sejtettem, matematikailag - szerencsére - nem jött ki a dolog, azaz 3 bagoly megvarrása nem 3x1 bagoly megvarrásának ideje. :-)
Íme, az első delikvens:




Virágfüzér

Valahol - talán a Kikában - láttam hasonló típusú virágfüzért, és annyira tetszett, hogy megvarrtam. Nem volt egyszerű menet, mert még egy képem sem volt róla, csak a fejemben a "minta". Negyedik próbálkozásra sikerült a szirmok pontos formáját kitalálni, hogy szép kelyhet kapjak, amiket aztán kacskaringókkal lesteppeltem. A szár tartását a belebújtatott vékony drót adja, a "bibék" zöld kenderzsinórból és pici zöld fagyöngyökből készültek. Amikor kész lett, annyira tetszett, hogy szereztem hozzá egy szép, göcsörtös faágat, arra "futtattam fel".    




2012. április 11., szerda

Barátságpálinka

Időről-időre felbukkan nálunk egy nagy adag házi pálinka. (A forrás titkos, a pálinka állítólag isteni - én nem iszom, úgyhogy csak másokra tudok hagyatkozni.:-)) Minden év végén ajándék lesz belőle, barátoknak, rokonoknak, ügyfeleknek, mindenki nagy megelégedésére. Kecses pálinkásüvegből a nagykerben vásárolok be, és hogy ne unalmas tucatajándék legyen, minden évben tervezek hozzá egy egyedi címkét. Így együtt már dizájnos! A nevet - Bélapátfalvi Bélbizsergető - együtt találtuk ki a párommal (ő a fő udvari pálinkaszakértő és -beszerző a családban). Tavaly egy találó idézetet, egy kelta mondást is elhelyeztem rajta: "Élj oly sokáig, mint szeretnél, és szeress élni, amíg élsz!" (A fotó nem az igazi, de kis géppel ennyi telt...)



Az élet lényege

Interneten bukkantam rá erre az idézetre, és tökéletesen egyetértek vele: "Life isn't about waiting for the storm to pass. It's about learning to dance in the rain." (Nyersfordításban: "Az élet nem arról szól, hogy várjunk, amíg elül a vihar. Az élet arról szól, hogy megtanuljunk táncolni az esőben.") Külföldi blogokon láttam, hogy nagy divat egy-egy idézetet izgalmas tipográfiával feldobni és kitenni a falra. Nekem már annyi van - mármint idézetem -, hogy egy teljes szoba megtelne velük. Ez az első! Nem árt néha emlékeztetni magunkat a fontos dolgokra.


 

Ajtónállók

Itt volt az ideje lecserélni a téli koszorúmat (már csak azért is, mert háromszor vitte le a vihar), ami nálam pont időben van, tekintve, hogy általában a húsvéti nyuszi váltja közvetlenül a Mikulást és a rénszarvasokat. (Mármint a lakás dekorációjában.) A tavaszi ajtókoszorú alapja moha, felturbózva mindenféle ágakkal és két jómadárral. A sárga pöttyöket valami beazonosíthatatlan virágkötészeti kellékből képeztem (nem tudom, mi az, de szivacsosak, és lyuk volt a bogyók közepén, ezeket vágtam félbe). Egyszerű, de néha jobban szeretem a nem túlbonyolított, egy-kétszínű dolgokat.


 

2012. április 9., hétfő

Rajzróka

Egy mosonmagyaróvári grafikus/illusztrátor lány, Mészely Ilka blogján  találtam ezt a szimpatikus rókát, és rögtön az ugrott be, hogy meg kellene varrni... Egy kis maradék Ikeás anyagból egy fehér lepedő csíkjából meg is született! Íme, az eredeti és a textil róka.


2012. április 5., csütörtök

Gyagyabagoly

Azt hiszem, jobb nevet nem is lehetne találni neki! Az interneten találtam magát a figurát, amit galád módon lekoppintottam :-). Ráment jó néhány órám, mire olyan lett, amilyennek elképzeltem. Vagyis még mindig nem lett olyan, mint az eredeti, de erősen hasonlít. Mindenesetre a küldetését teljesítette: ajándéknak készült, és aki kapta, nagyon örült neki! Nekem meg annyira megtetszett, hogy hétvégén nekiállok és készítek még egy-kettőt, különböző karakterűeket. Eddig majdnem mindenből csak egy-egy darabot varrtam, nemcsak azért, mert nem nagyon szeretek ugyanolyat készíteni semmiből, hanem azért is, mert mindig van valami új kreatív projekt, ami izgat. De most elkezdett birizgálni a kihívás, hogy mennyire lehet leegyszerűsíteni és gyorsítani az alkotás folyamatát, ha már nem kell azon agyalni, hogy mit kellene és hogyan. Meg persze van szegénykémnek néhány "gyerekbetegsége", amit jó lenne kijavítani... Meglátjuk!


      

Piros takaró

És akkor most, hogy végre átmentettem a 2009-es blogom hozzászólásait - miután "kitagadott" a rendszer -, jöhetnek az aktuális darabok!  
Még tavaly év végén készült ez a patchwork takaró, ami ugyan egyáltalán nem passzol a lakásunkba, de egyszercsak annyira rám jött, hogy varrnom kell "valami pirosat", hogy úgy gondoltam, a természet hívó szavának nem szabad ellenállni. :-) Ha jól számoltam - és jól emlékszem -, cirka 188 darabból állt össze - utána hónapokig nem bírtam elővenni a varrógépet... Van benne dizájner patchwork anyag és anyukám piros mintás gyerekkori  szoknyája is, atomjaira bontva. A lakásba ugyan most sem illik, de azért büszke vagyok rá. Meg végre megtanultam a "kukacolós" steppelést (na ja, nem is csoda, két éjszakán keresztül csináltam nonstop...)



2012. április 4., szerda

csipkebogyós koszorú (2009)

Végtelenül egyszerű ez az ajtókoszorú - ezért tetszik :-). A madárka többéves, a szekrény mélyén találtam, a csipkeágak egy lovas kirándulás "eredményeként" kerültek hozzám. Összerakni tíz perc volt az egészet.



őszi ablak (2009)

Ilyen az őszi ablakom - beleszerettem a kissé bizarr díszkáposztákba, s mivel azok lilásak, úgy gondoltam, jól illik hozzájuk a hanga (vagy valami hasonló...).




zöld neszesszer (2009)

Na, ez már friss, idei darab. Erre cseréltem le a hóemberest a táskámban - júniusban... Rámjött a zöldmánia, ez annak az "eredménye".




narancs neszesszer (2009)

Ez a kissé már megviselt neszesszer még tavaly nyárra készült, most találtam meg a fürdőszobaszekrény mélyén, és úgy gondoltam, megőrzöm az "utókornak". Igazából az öntapadós szitakötő ihlette, amit a kedvenc hobbiboltomban találtam, ahhoz válogattam össze a többi anyagot. szokás szerint van köztük kockás férfiing és régi ágynemű :-).




ablakom (2009)

Ilyen lett a konyhaablakom, miután a karácsonyi minifenyőfák (majdnem tavaszi...) eltávolítása után jó ideig kopárságra kárhoztatott. Mézvirágot, törpeszekfűt, meg valami sárga futókat ültettem bele, a cserepes napraforgó pedig szerelmes ajándék :-). A madarakhoz két famadarat bevontam pirosas-kacskaringós szalvétával, pillanatragasztóval fémrúdra rögzítettem őket, aztán színes raffiából masnit kötöttem az aljukra. A virágok nőnek és virágoznak, mint a bolond - öröm hazajönni rájuk!




brekk (2009)

Győri bolhapiacos szerzemény ez a kerámiabéka. Simul a tenyérbe. Igazi csiszolatlan gyémnt volt, amikor rábukkantam egy koszos cserépben; órákig Cillit Banges vízben kellett áztatnom, aztán körömkefével nekiesnem, mire lejött róla a sok vízkő - de megérte!



a Nagy Afrika Quilt (2009)

Varrásügyileg ez életem eddigi főműve! Ja, és az első patchwork-öm, mert ugye előrelátó módon nem mondjuk egy párnahuzattal, hanem rögtön egy 130x100 centis faliképpel kezdtem ezirányú munkásságomat :-)... (Végülis rájöttem, hogy 12 blokkot megvarrni ugyanolyan nehézségi fokú, mint négyet - csak több idő meg türelem kell hozzá.) Az anyagok fele - a mintásak - hobbiboltból vannak, az okkert és a barnát úgy festettem, mert nem találtam egyszínű sötétbarna anyagot (még kész lepedőt sem...) A barna kicsit foltos is lett, mert ugye nagyobb darabokat SK, fazékban sehogy nem lehet egyenletesen befesteni, de ez a batikolt hatás ehhez a stílushoz még pont megy is. A tevék mintáját az internetről mentettem le, és eredetileg (miután kétoldali rávasalható közbéléssel erősen rögzítettem őket) apró cikkcakköltéssel akartam őket applikálni, de a sorsdöntő pillanatban elromlott a varrógépem, és nem volt hajlandó cikkcakköltést csinálni. Én meg már beleéltem magam a dologba, úgyhogy így maradt, felvasalva...





süticímke (2009)

Első jól sikerült házi készítésű kekszemen felbuzdulva továbbfejlesztettem az ötletet: a keksz(ek)ből ajándék lesz/lehet - legalábbis (valamelyik) későbbi adagból... -, az ajándéknak pedig illő csomagolás dukál. Ezért terveztem ezt a süteményes címkét a csokis-narancsos "alkotásokhoz". Hozzá natúr csomagolópapírból csináltam kis zacsikat, narancssárga kenderzsinórral lezárva. Belül rejtőznek a formás kekszek, csokimázzal, azon meg narancssárga cukorbogyókkal. Én biztos örülnék neki :-)...





még egy süticímke (2009)

Hát, ezúttal a címke szebb lett, mint a citromos-gyömbéres keksz, amihez készült - bár kétségkívül a keksz sem lett rossz... Ugyanolyan papírtasakba kerültek, mint a narancsosak, csak világoszöld cukormázzal, és pici zöld cukrokkal. A legközelebbi "gasztro-dizájn" doboz lesz, mert rákaptam a muffinokra (is)...








őszi quilt (2009)

Eszembe jutott, hogy felteszem néhány korábbi művemet. Ez a quilt őszre készült - volna, mert gyakorlatilag majdnem tél lett, mire elkészült... 1x1 méteres - azaz méretes :-) -darab, minden féle maradékból. Azt tudtam, hogy valami tököset szeretnék, ezért elkezdtem a neten "pumpkin" és "quilt" témakörökben inspirációt gyűjteni. Így jött a fekete macska (ami szerintem a legjobb az egészben), eredetileg egy festett faliképen láttam. Anyagokra turkálókban (is) vadásztam, onnan van a narancssárga tök apró hold- és csillagmintás anyaga, ami direkt jó, mert a halloweenre is hajaz egy kicsit, meg a sárga kockás anyag, ami (ha jól emlékszem) egy százforintos férfiing volt eredetileg. A tökök szára sötétbarna cipőfűző, a kis fagyöngyök pedig egy szétszedett nyakláncból lettek. A kockás keret barna anyaga kicsit foltos, mert SK festettem, de szerintem az direkt jó.